|
|
|
Gyerekkori problémák
Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás
| pokol | válasz 2010-06-26 15:39:14 | Szia!
Lehet, hogy most azt érzed nem tudsz beszélni róla, de kérlek hidd el nekem, hogy mégis menne. Saját tapasztalatomból beszélek, én is azt hittem, hogy csak leírni vagyok képes azt a sok szörnyűséget, amin átmentem. Nem így van! Csak mire eljutottam idáig eltelt 19 év az életemből, és bipoláris depressziós lettem.
Te ne várj ennyit, hiszen van segítség!
Keresd meg az interneten az ESZTER ambulanciát, és kérj tőlük segítséget. Teljesen ingyenes, és valóban segítenek.
Ha bármilyen kérdésed van, szívesen segítek-ha tudok.
Üdv | | Előzmény: anonymgirl (2010-06-26 12:23:20) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | anonymgirl | válasz 2010-06-26 12:23:20 | | Pillanat a kérdéseidre a válazaim: Nem,még sosem jártam szakembernél a problémámmal kapcsolatban és azért nem szeretnék menni,mert egyszerűen nem tudok erről beszélni,személyesen.Így sokkal könyebb,hogy leírom nektek,pláne,hogy anonim vagyok.Anyukám nem tud ezekről a dolgokról,és nem is tervezem,hogy elmondom neki,mert egyszerűen nem menne.Vagyis a verésekről perze,hogy tud de a szexuális zaklatásokról pedig nem.Szóval egyelőre az a nézőpontom,hogy nem szeretnék elmenni szakemberhez,mert nem menne nekem ez az egész dolog.És mondom itt,így nektek sokkal könnyebb leírni,mint elmondani szemtől-szemben.Nagyon szeretek beszélgetni,de erről a témáról nem szeretnék beszélgetni senkivel,vagyis úgy érzem,hogy nem tudnék. | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Hirdetés | | |
|
| | anonymgirl | válasz 2010-06-25 23:21:31 | Sziasztok!
Szeretnék segítséget kérni,mert egy jó ideje elvagyo keseredve.Szóval én egy 16 éves lány vagyok.Az édesapám alkoholista volt,meghalt 5 éve,alkoholmérgezésbe.Akkor fellélegeztünk mindnyájan,az egész család,hogy végre meghalt.Tudom,tudom nem szép dolog ilyet mondani de olyan felszabadító érzés volt.Mert,hogy rendszeresen vert édasanyámat,az öcsémet,és engem.Persze a legtöbbet anyám és én kaptuk.Volt,hogy akkora pofont kaptam tőle,hogy felrepedt a szám.Anyámnak egyszer egy enyhébb agyrázkodása volt.Az egész testemen a verés nyomait viselem a mai napig.De az egészben a legszörnyübb az volt,hogy 6-10 éves koromig egy folytában szexuálisan bántalmazott.Többször is megerőszakolt és annál többször is kényszerített arra,hogy orálisan elégítsem ki.Ezt volt,hogy naponta többször megkellett csinálnom,egyszer mondtam neki ellent,akkor akkora pofont kaptam,hogy felrepedt a szám,és a hütő adta a másik pofont..Az elmúlt félévben rendszeresen rémálmaim vannak minden egyes éjjel:mindent újra átélek: a veréseket,a meneküléseket előle,a szexuális bántalmazásokat stb..Nagyon rosszul érzem e miatt magamat..Elég zárkozott is vagyok.Tudna valaki tanácsotadni esetleg? Dokihoz nem szeretnék menni.
Előre is köszönöm szépen,sziasztok.
Ui:Ha látok egy boldog apa-gyereke kapcsolatot egyből dühős és féltékeny leszek.Ez normális? | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | iksz | válasz 2009-12-26 09:56:08 | akisvirág!
Ki kellene próbálnod a chatet. Fent a menüsorban a CHAT menüpont, utána a Belépés-gomb, beírsz valamilyen nevet (jelszó nem kell), és már bent is vagy. (Ha kipróbálod és nem jelenik meg a Belépés-gomb, azt jelezd itt, mert akkor Javát kell letölteni, azt is beírjuk, hogyan)
Amit itt hiányolsz (mért nem reagálnak azonnal, mért nem törölnek) ezek chat-sajátosságok. A fórum arra való inkább, hogy hosszabb lélegzetű, átgondolt dolgok jelenjenek meg, amire aztán szintén nagyobb gondolatsorral lehessen válaszolni, lehetőleg ne kelljen törölni, hogy mások is olvashassák, másokban is gondolatokat ébresszen. Chaten látod, kik vannak fent, azt szólítasz meg, akit akarsz, rögtön reagál rá, és amikor kilépsz nem marad nyoma, ahogy a beszélgetéseknek általában nem marad. | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | iksz | válasz 2009-12-25 17:47:06 | | :( | | Előzmény: akisvirág (2009-12-25 16:33:47) |
| | Levendula | válasz 2009-12-17 20:46:05 | | Vannak akik így értelmezik a "lehető legjobbat magamnak" elvet. Könnyen elmozdulhat ez a határ. Könnyen önzésbe mehet át. | | Előzmény: iksz (2009-11-25 05:11:07) |
| | iksz | válasz 2009-11-25 05:11:07 | | Nem tudom, hol olvastad a "bármi áron és más kárán"-t. | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Levendula | válasz 2009-11-24 19:20:28 | És akkor hol maradnak a "tekinettel lenni másokra" elvek? Vagy ha pl. gyereke van? Akkor rá is gondolnia kell.
Fontos, hogy önmaga egyensúlyát megtartsa, de nem bármi áron és más kárán.
A mások élete, ha azok a mások képesek azt megoldani, természetesen az õ ügyük. De segíteni lehet nekik, ha kérik. | | Előzmény: iksz (2009-11-24 15:38:18) |
| | iksz | válasz 2009-11-24 15:38:18 | | Csak magának, hiszen az ő dolga csak a saját élete. A mások életét hagyja meg a másoknak. | | Előzmény: Levendula (2009-11-23 22:15:43) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Hirdetés | | |
|
| | Levendula | válasz 2009-11-23 22:15:43 | | Csak magának? Biztos hogy csak önmagának? | | Előzmény: iksz (2009-11-07 18:08:15) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | nyanya | válasz 2009-11-18 20:28:36 | Van olyan része a napnak, amikor olyan a kapcsolatotok, mint amilyennek szeretnéd? Pl: tudtok beszélgetni nem csak általános témákról veszekedés nélkül? Ki tudod mondani azt, hogy szereted és hogy félted őt? Amíg ő nem ismeri el, hogy az alkohol neki probléma addig nem fog segítséget kérni. Mert valljuk be az alkohol sokat segít egy embernek pl: segít ellazulni, elzsibbadni és valamelyik még finom is, és ha sokat iszik akkor még a szervezete is kéri a napi adagot. Ezzel nem tudsz egyedül megküzdeni, ha ő nem akarja. Nehéz függetlenedni, pláne ha anyagi függőségben is vagy tőle, de érzelmileg le tudsz válni róla. Ennek itt az ideje, tedd meg magadért. Mikor tudsz elkezdeni dolgozni, keresni? Nincs lehetőség kollégiumra?
Egyelőre nem jut több az eszembe. Bocs
Minden jót. | | Előzmény: Darlene Madison (2009-11-07 17:52:39) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | iksz | válasz 2009-11-07 18:08:15 | Az ember sokmindent szeretne. De aztán szépen megtanulja, hogyan lehet a nehézségek mellett úgy élni, hogy abból a lehető legjobbat hozza ki magának
| | Előzmény: Darlene Madison (2009-11-07 17:52:39) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Darlene Madison | válasz 2009-11-07 17:52:39 | | Azt szeretném, hogy abbahagyja az ivást, ne hazudozzon, és ne tegyen mindenhol keresztbe.. | Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | iksz | válasz 2009-11-06 23:21:37 | | Azt szeretnéd, ha jobban meg tudna bízni benned? | | Előzmény: Darlene Madison (2009-11-06 21:13:56) |
| | Darlene Madison | válasz 2009-11-06 21:13:56 | | Lehet, de úgy elég nehéz, hogy hiányzik egy tantárgyam az érettségiből, tandíjas iskolába járok, mellette kollégium, mellette költőpénz, utazópénz, édesapámat szinte nem is ismertem, 2003-ban meghalt, a rokonok meg vidéken vannak.. | | Előzmény: iksz (2009-11-06 15:41:27) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | iksz | válasz 2009-11-06 15:41:27 | | Nagykorú vagy, lehet, hogy el kellene kezdeni felépíteni a saját életedet. | | Előzmény: Darlene Madison (2009-11-06 12:29:56) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Darlene Madison | válasz 2009-11-06 12:29:56 | Sziasztok!
Segítsetek! Én egy 18 éves lány vagyok, 4 éves korom óta élek egyedül anyámmal. Elég sok problémánk van, és nem tudom hova sorolni őket. Anyám 6 éve elkezdett inni,ő azzal védekezik, hogy az nem alkoholizmus, ha minden este megiszik "pár pohárkával"...Teszem hozzá: vodkát! Ezen kívűl internetfüggővé vált, reggel az az első dolga, hogy bekapcsolja a gépét, és képes hajnalokig netezni. Már vett magának egy laptopot is, ami ott van a számítógép mellett, így 2 helyről tud netezni. De ez még nem minden. Folyton azzal gyanusítgat, hogy lopok tőle, amikor nincs itthon akkor idegen srácokat hozok fel a lakásra, drogozok, iszok, kurválkodok, miközben ennek a fele se igaz. Vidékre járok egy művészeti iskolába, színészetet tanulok, és szerinte én lógok az iskolából, ne hazudjak, mert ott nincs szünet, és azt hiszi hogy ellopom a tandíjpénzt, miközben minden hónapban odaadom neki róla a számlát. Sajnos elkerülni sem tudom itthon, mert a szobák egybe nyílnak, és ha ő a fürdőben van, én meg kimegyek rajta keresztül a konyhába, akkor képes kiugrani a kádból, és megnézni, hogy loptam-e. Nem egyszer nagyon megvert, odáig is fajult a dolog, hogy rendőrt kellett rá hívnom. Volt, hogy hajnali 3kor részegen felkeltett hogy takarodjak, és az egész estémet kint töltöttem a Dunaparton. Most 5. hónapja van egy párom, sajnos az ő apja is ilyen problémás. A páromat anyám egyik nap hajnali 2 óra körül felhívta részegen, hogy fel fogja jelenteni, mert extasy-t adott nekem, és hogy ő tudja, hogy a párom egy drogdealer. Most azzal fenyeget, hogy kirak a lakásból, bemocskol az iskola igazgatójánál, és elintézi hogy kirúgjanak. Mit tehetek? Anyám párja nem veszi észre, hogy ő mit csinál, utál engem, mert mindent elhisz amit anya mond. Kétségbe vagyok esve... | Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Pokolfajzatka | válasz 2009-09-05 15:49:51 | Az én gyerekkori problémám elég sokrétű. Az egyik a verés. Az apám állandóan vert minket (hárman voltunk testvérek), elég gyakran nadrágszíjjal, néha vizes szíjjal. Olykor annyira elvert, hogy másnap nem mehettünk iskolába, mert borzalmasan néztünk ki.
Az incestus egyedül nekem jutott, 9 éves voltam amikor először megerőszakolt. Ráadásként megfenyegetett, hogy ha szólok valakinek, akkor kiírtja az egész családot. 18 évesen elszöktem otthonról, de egy magas rangú rendőr barátjával hazahozatott.
Házasságba menekültem, de fél év múlva kiderült, hogy a férjem a fiúkat is szereti. Innen újabb házasságba mentem, 13 évet töltöttem "börtönben", ma egyedül vagyok.
Az összes betegségemet, és a bipoláris depressziót is a gyerekkorom számlájára írom.
Az öcsém két évvel ezelőtt meghalt, öngyilkos lett. Ő nem orvoshoz, hanem a kábítószerhez fordult. :(
|
| | plat666 | válasz 2009-07-04 01:01:28 | HUH! KSANC ÉS WRONG! IGEN, ITT A MEGOLDÁS az életetekhez: az apakép hiánya, apahiány, apai szerep hiánya - akármi. Én sem hittem el. De igaz. Két oldala van:
1. nem volt apád. Nem volt ott akkor, amikor kellett volna, nem volt olyan, akire felnézhettél volna, nem volt példakép - vagy a párválasztáshoz minta.
2. mégiscsak volt Valaki, erősebb, mint az anyád, hiszen ő győzött. Nem ment haza. Élte a saját életét. Jó önérvényesítő képesssége volt.
Úgy voltál árva, hogy (talán) nem os tudtál róla /mint én/. Szeretni akartad, hiszen az apád volt, de nem tudtad, nem igazán tudtad szeretni. Bűntudatod volt emiatt? Vagy később? /Igen, nekem volt./ Tehettél róla? NEM!!! Nem vagy felelős az apádért! Hiányzott? Gyártottál róla egy fantomképet? Néha mégiscsak teljesítette az apai elvárásokat? Hálás voltál neki, hogy nem hagyta el anyádat? /Én igen./ Haragudtál rá? NEEEEM? Persze, hogy nem, hiszen apád volt, akire nem szabad haragudn. Miért? A harag is egy szeretet-megnyilvánulás... /Nekem azelőtt még soha senki nem mondta,.../ Magadat hibáztatod, hogy azért nem jött haza, mert Te nem voltál jó? Minden gyerek így tesz. Aztán lesz ebből egy szép dagadt bűntudat, és már mindenért magadat okolod, belerúgsz a környezetedbe, a családtagjaidba, mert nem vagy kibékülve - önmagaddal. Apád miatt. Idézd meg egy csendes éjszakán - vagy beszélgess el vele egy derűsebb pillanatában, ha él még. És próbáld megérteni az ő szándékait, indítékait, éld át az ő életét. És bocsáss meg neki. Akkor már meg tudsz bocsátani önmagadnak is.
Írja, ha valami nem tiszta. Én így tapasztaltam meg, szeretném, ha nem szenvednél tovább. Szeretettel küldöm a megértésemet minden sorstársamnak. |
| | wrong | válasz 2009-07-02 14:38:13 | Nekem is van egy emlékem.
Anyám mutat valami igazolványkép nagyságú képet egy szöke, kékszemû, nagyon jó kinézetü emberröl.
Hogyhát Ö az apukám.
Más emlékem apámról nincs, igy 27 év alatt most jutottam oda pár hónapja,h bejelölöm ismerösként az iwiwen.
De nem.
Ö sem ismer.
Én meg rosszul vagyok a magas , szöke, kékszemű pasiktól,egy hülye fotó miatt.Inkább azt se mutatta volna meg.
| Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Levendula | válasz 2008-09-29 22:53:02 | 20 fő feletti létszámot az ovikban már egyértelműen megsínyli a gondozás sznívonala. Nem lehet annyit egyénileg foglalkozni velük, és némelyik nap érezhető hogy a kicsi otthon próbálja ezt kompenzálni, folyton figyelmet igényel.
Én is gondolkodtam már kisebb létszámú ovin.
Egyelőre most jól bírja a kislány, de ehhez az is kell, hogy tudatosan próbálom pótolni nála ezt a foglalkozást. Az a kis iső amit együtt töltünk, legyen értékes. Pl. minden reggel rajzolunk indulás előtt, kirajzolja magából, amit álmodott. Sajnos ők sem mindig szépet álmodnak.
Inkább elkésünk, de ez a program nem marad ki. Ettől indul jól a napja. Amióta így kezdünk, könnyebb szívvel lép be az oviba.
Szerintem próbáld ezeket a dolgokat kompenzálni, amennyire csak tudod, nagyon sok szeretettel. Nem a vele töltött idő mennyisége a lényeg, inkább az, hogy biztonságban érezze magát.
Ha agresszív, ne agresszióval válaszolj rá. Csillapítsd le.
|
| | Blue | válasz 2008-09-29 21:05:04 | Beszoktatás vidéken:
Amikor 30-40 gyerek jár egy csoportba nem biztos, hogy a szülők ott maradhatnak mert akkor ugye 80-an lennének egy teremben.
(amit itt leírtam azt volt szerencsém végignézni a beszoktatás alatt mivel egyedül voltam bent kb 2 órát naponta és olyat is láttam amit az óvónők nem mivel háttal álltak).
Mivel az óvónők nem tudnak a gyerekekre vigyelni (lévén két szemük van csak) ezér elég gyakori, hogy az újakat a nagyobbak verik. Gyakori, hogy van egy-két "agresszor" akit nem lehet fegyelmezni és ezek terrorizálják a kicsiket. (nálunk örömünnep volt a pedagógusok között mikor egy ilyen elment iskolába). Mivel 30 gyerekre nem lehet figyelni egyszerre sokszor igazságtalanul büntetnek meg olyan gyerekeket akik előtte még jól meg is kapták a nagyoktól a verést vagy elvették a játékukat és vissza akarták szerezni stb... Egy-egy ilyen után amit az óvonő elintéz egy 10 mp-s szidással a gyerek egész napra ki van borulva.
Ha a gyerek délután nem alszik, mert mondjuk nem igényli akkor legjobb esetben is rossz szemmel nézik, hogy nem tudnak dekorálni pletykálni, dokumentálni stb... Kényszerítik, hogy aludjon, kíváncsi lennék ők hogy reagálnának erre.....
Foglalkozást tartani ekkora csoportokkal lehetetlen főleg mivel 3-6 évesig vegyesen vannak a gyerekek.
| | Előzmény: Vickie (2008-09-09 00:12:52) |
| | Blue | válasz 2008-09-29 20:54:57 | Örülök a témának.
Az én kislányom most ovis és egyre több probléma van amit onnan szed össze.
Először azt gondoltam szükséges neki az ovi, mert hogy az ember társas lény meg hasonlók, de jelenleg kezdek affelé hajlani, hogy egy szelektált csoport jobb lenne neki, mint ez a vegyes ahol mindenféle gyerek van.
Nem rossz értelemben, hanem mások, mint amire szerintem szüksége van. Tele vannak agresszivitással és ez látszik az én kislányomon is. Majdnem azt írtam, hogy "Tudom, nem nekem kell megválogatni a barátait", de a fenébe is dehogynem. Én látom azt, hogy az nem illik hozzá aki egész nap semmi értelmeset nem tud játszani csak lövöldözni.
Ha olyan gyerekkel játszik akivel kb ugyanannyit foglalkoznak a szülei szinte szárnyalnak együtt minden téren. Látszik, hogy fejlődik már pár óra alatt is, hogy egymásnak segítenek stb értelmes játékokat játszanak stb......
Az oviban pedig csak visszafejlődik. Mielőtt bekerült tökéletesen tudta fogni a kanalat, most meg nem. Nagyon sokat fejeljt az oviban abból amit itthon megtanult.
Itthon ő maga akar tanulni mivel olyan játékokkal akar játszani, mint pl a sakk (mivel van benne ló), vagy lego (mivel lovat lehet belőle építeni), vagy a robotok (mivel azok kellenek az űrhajózáshoz amivel olyan bolygóra lehet eljutni ahol lovak vannak) :).
Az oviban meg csak a lövöldözés....
Kíváncsi vagyok a véleményetekre én most azon gondolkodom, hogy vagy magánoviba viszem ahol figyelnek is rá, vagy nem megy oviba.
Gyakorlatilag jót még nem tanult ott. |
| | mackóka3 | válasz 2008-09-26 11:03:40 | Van egy problémám. Azaz, hogy csak volt. Tudom,
hogy egy kicsit furcsának vagy cikinek hangzik. De én
szerintem van neki alapja!
Gyermekkorom egyik nagy sérelme. Úgy hívták őket,
hogy Szabó András és Szabó Andrásné. Saját gyermekük
nem volt, így a másikét nevelték, egy rokon gyereket.
A rokon gyereknek született egy gyereke, aztán másik.
Úgy bánt ezekkel a kölkekkel, mintha a sajátjai lennének.
Úgy viselkedett velük, mint akit ő szült vagy stb.
Hogyha valakinek nincs sajátja, miért viselkedik úgy
a másikkal, mintha az övé lenne? Volt a drága útálni
való unokájuk, a csóró kis Noncsika, akire olyanokat
kitalált a drága ál nagymamucikája, hogy túlzás!
Egyszerű kis tróger munkás soffőr kölykének hogy
lehetett volna olyan élete, amit az ál nagymamucika
meg nagyított? Tudom! Minket akartak koporízni,
de nem jött a csórikámnak össze! El vitték a békámat,
a játék békámat, amikor kislány voltam! Loptak, meg
minden. Társai... Nem minősítem... Aztán az lett
belőle, hogy mi a családommal rossz szívűek vagyunk,
meg társai. Mert én nekem "van elég játékom".
Jó, rendben van. Valaki nagyon szegény. Kitalál
mindenféle nagy latibuszu hazugságot, aztán semmi...
Loptak, raboltak stb... Maguknak már... De tőlünk
is loptak! Aztán nem lett beismerve. Ugyan kis
dolgot loptak tőlünk, de aztán folyt.köv az összejárás az
unokahúgom végett, aki már réges régen felnőtt.
Aztán az jött, hogy az ál anyucika az ő semmire
való "Erzsikéjét" össze hasonlítgatta a mi anyánkkal.
Hogy mert ilyet? A sógorom mindig dühögött rajta,
hogy hagyja abba! Mindig ide ette hozzánk őket a
penész! Nem lehetett tőlük szabadulni!!!!!!
A kölyköt, azt a rohadt kis körbe nyírt hajú csóri
Noncsika nálunk körbe szaladgált a lakásba, a
játék baba kocsit a falnak tolta, azt hittem, hogy
szét megy a lakásunk! Hogy képzelik? Azóta is
a falon van a nyoma. Valahogy én nekem ez annyira
szöget ütött és ennyira rosszul esett. A másik pedig
az, hogy az ál anyucikának volt a "Gabikája", a veje.
Aki a szeretője volt! Úgy mondogatta, mint aki
egy szent lenne vagy ilyesmi. Rosszul esett nagyon!
Minden! Az a lényeg, hogy már hosszú évek óta meg-
szabadultunk tőlük. De azért a kölök pofátlan arca
még mindig rosszul esik. Amilyen pofátlanul kinézett
az az idióta kis vakaracs! Undorító volt! |
| | human.eRRor | válasz 2008-02-20 15:15:39 | A gyermeknevelés alapelvei
A gyermeket vállaló párokban elõbb-utóbb felmerül az a gondolat, hogy miként is lehetnének õk jó szülõk. Néha kimondva, sokszor kimondatlanul mérlegelik, hogy mi lenne az a viselkedés részükrõl, amely a leginkább megfelelne gyermeküknek.
Nincs recept
E kérdésekre az esetek nagy részében adható receptszerû válasz, de ezek nem felelhetnek meg mindenkinek egyformán. A receptszerû válaszok ugyanis általánosítottak, és nem alkalmazhatók minden egyedi emberre - gyermekre és szülõre - egyformán. Az ilyen válaszok alapjait adó elvek megértésével és észben tartásával, azonban sokszor már nincs is arra szükség, hogy külsõ forrásból - könyvbõl, szakembertõl - kérjünk segítséget.
A három legfontosabb dolog
A gyermekneveléssel kapcsolatos elképzelések az utóbbi századokban sokszor módosultak, részben orvosi részben pedig társadalmi változások nyomán. A huszadik század elején jellemzõ drákói szigort lassan felváltotta egy a gyermekeket is önálló személyiségként kezelõ, elfogadóbb mentalitás. A gyermekek fejlõdésének alapos tanulmányozása nyomán mára kikristályosodott egy végletektõl mentes kép, mely képes a helyes nevelés alapjait jól megragadni. A kisgyermekek számára a három legfontosabb dolog, amit szülõ adhat az odafigyelés, a szeretet és a biztonság.
Elsõ lépcsõ: odafigyelés
Az odafigyelés, a gyermekre fordított figyelem, a legelemibb meghatározója a jó szülõ-gyermek kapcsolatnak. Ez részben a gyermek fizikai igényeinek kielégítését jelenti, de ennél többet is. Fontos, hogy a gyermek társas-kapcsolati igényeire is jól reagáljon a szülõ, hiszen egy gyermeknek nem csak etetésre és alvásra van szüksége, hanem szülei aktív jelenlétére, játékra és beszélgetésre is. Nem mindegy azonban, az sem, hogy ezeket milyen módon kapja meg a csemete. Ha a szülõ csupán kötelességtudóan, mint napi rutint tudja le a gyerekkel való foglalkozást (kis túlzással mondhatnánk, hogy naptárjába feljegyzett feladatként pipálja ki), akkor a gyermek, bár elég figyelmet kap, mégsem fogja jól érezni magát. Ennek oka, hogy a gyermek a felnõtteknél sokkal jobban képes megérezni, hogy ki miként viszonyul hozzá. Mivel beszédbeli képességei még nem elég fejlettek, mások viselkedésének nem szóbeli elemeire jobban figyel, ezért ez esetben azt is érezni fogja, hogy a szülõ nem szeretetbõl, hanem feladatszerûen foglalkozik vele. A gyermek felé mutatott szeretet tehát szintén kiemelt szerepet játszik a nevelésben, ez az odafigyelés utáni második lépcsõfok.
Második lépcsõ: szeretet
A szeretet jelentõségét minden gyermekneveléssel foglalkozó munka hangsúlyozza, és tény, hogy ez az érzés olyan központi helyet foglal el a szülõ és gyermeke közti kapcsolatban, hogy képes meghatározni egy család mindennapjait. De mit is biztosít ez a számunkra oly fontos érzelem a hétköznapokban? Legfõképp biztosítja azt, hogy az odafigyelés, a gyermek szükségleteirõl való gondoskodás ne mechanikus legyen, hanem rugalmas, az épp felmerülõ igényekhez alkalmazkodó. A szülõk és gyermekük élete, de a gyermek fejlõdése sem határozható meg percnyi pontossággal elõre. Bár nagy vonalakban sokminden megjósolható, az egyes konkrét helyzetek mégis gyakran váratlan lépnek fel. A leghétköznapibbtól, például, hogy a gyermeknek nem játszani, hanem beszélgetni van kedve, a nehezebben kezelhetõ problémákon át, például, ha a szülõ a munkahelyi stresszt hazaviszi, egészen a legsúlyosabbakig, ha például az egyik szülõ megbetegszik, és kórházba kell feküdnie. Az ilyen változások kezeléséhez szükséges, hogy a szülõ és gyermeke közt szeretet legyen, hiszen ez teszi lehetségessé, hogy a szülõ odafigyelve és elfogadóan tudjon viselkedni.
Harmadik lépcsõ: biztonság
Az odafigyelés és szeretet együtt már általában elég ahhoz, hogy jó szülõrõl beszélhessünk. De mint sok mindenben, ebben a helyzetben is óvakodnunk kell a túlzásoktól. Már szó esett arról, hogy odafigyelés és szeretet hiányában a gyermek fejlõdése csorbát szenved. Vajon akkor az-e a jó, ha a szülõ mindent feláldozva gyermekéért, lesi annak legapróbb kívánságait is, szinte csügg rajta szeretetével? A válasz természetesen, nem. A gyermek akkor érzi magát biztonságban, ha a szülei érett felnõttként viselkednek, és meghúznak bizonyos határokat gyermekük fejlõdése érdekében. Ez nem szigort, hanem következetes szabályokat jelent, melyek egyben tükrözik a szülõ szeretetét. Egy kézzelfogható példán - a büntetés és jutalmazás példáján - szemléltetve ez azt jelenti, hogy a gyermek helytelen viselkedést nem elég megbüntetni, el kell mondanunk vagy meg kell mutatnunk neki azt is, amit csinálnia kellett volna. Emellett pedig folyamatosan megdicsérni, ha valamit ügyesen csinált, vagy elkezdett gyakorolni, hogy késõbb kellõ önmagába és világba vetett bizalma legyen, az élet kihívásainak legyõzéséhez.
A szülõ a felnõtt
A szülõ-gyermek interakcióban tehát a szülõé a nagyobb felelõsség. Õ a felnõtt, neki kell jó példát mutatnia a gyermeknek. De ha odafigyel rá, szereti õt és ezzel biztonságos légkört teremt számára, akkor nem jelenthet számára gondot a neveléssel kapcsolatban felmerülõ hétköznapi kérdések megoldása sem. |
|
Új Hozzászólás
|
| |
