|
|
|
Gyász
Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás
| Bett | válasz 2011-04-07 15:37:27 | Nagyon szomorú,ha valaki,akit szeretünk,meghal.Különösképpen akkor,ha hirtelen,tragikus körülmények között történik.
Túlélni a hiányát úgy tudod,ha ajándéknak tekinted az együtt töltött időt,s gondolsz azokra a kedves,szép,vagy mulatságos dolgokra,amiket együtt éltetek át.Közben lehet sírni,vagy nevetni.Te is ajándék voltál az ő számára és ez jó.Sajnos vége,de mégis tiéd mindaz a sok szép,amire emlékezni tudsz.
Kívánom,hogy a könnyek között tudj mosolyogni is,s ne felejtsd el,hogy ő sem szeretné,ha utána mennél,viszont képességet nyersz arra nézve,hogyan tudj vigasztalást nyújtani más gyászolóknak azáltal,hogy magad részesévé váltál a fájdalomnak.
Talán azt gondolod,hogy ez sovány vigasz,de hidd el,ez nem így van. | | Előzmény: ngizi (2011-02-05 19:35:43) |
| | ngizi | válasz 2011-02-11 18:30:11 | | tisztelt mirror köszönöm hogy válaszoltál és segiteni próbálsz az az igazság hogy a bátyám nagyon közel állt hozám mindig segitettünk egymmáson és olyan mintha mindig itt lenne velem nemtudok másra gondolni csak ráén nagyon szeretnék utána menni csak nemtudom hogy hogyanmegprobálok ugy tenni ahogy irtadde nehéz nemtudom hogy hogyan éljem át az egészet a körülettem lévök a nyomomba vannak állandoan de nemtudják potolni a hiányát nemtudom mitérzek kavarog bennem minden gondolatnemtudok belenyugodni hogy egyik napról a másikra hagyot itt benünketegészséges volt és a szénmonoxidtól kellet meghalnia.tisztelettel ngizi. | | Előzmény: Mirror (2011-02-10 23:13:52) |
| | Hirdetés | | |
|
| | Mirror | válasz 2011-02-10 23:13:52 | Kedves Ngizi,
a gyász fájdalmas, de természetes reakció (állítom, talán az egyik legfájdalmasabb dolog, ami történhet az emberrel). A gyász ugyanakkor folyamat, ami lezajlik, s ennek szakaszai vannak. Ha az nem is igaz, hogy az idő sebet minden sebet begyógyít, az mindenképpen igaz, hogy a gyógyuláshoz idő kell. Légy hát türelemmel, magaddal szemben is. Ne menekülj el a fájdalom elől (tudom, ez most igen furcsán hangzik), éld át, mert része ennek a folyamatnak. A gyásznak ez a szakasza a legnehezebb. Akit az ember elveszített, azt vissza már senki és semmi nem adhatja, de eljön egy idő, amikor már szeretettel lehet gondolni arra, akit elveszítettünk, s aki hozzánk tartozott. A gyászmunkának a folyamatában megjelenhetnek időnként "furcsa érzések", ettől sem szabad megijedni, esetleg felszínre kerülhetnek olyan kimondatlan, rejtett dolgok, érzések, amik eddig nem fogalmazódtak meg. Ezt a folyamatot nem szabad sem siettetni, sem késleltetni, ellent kell állni a környezeti elvárásoknak abban a tekintetben, hogy mindenki a maga módján éli meg a veszteségeit - s ehhez joga van.
Az elveszített személyre, testvérre jelen esetben később szeretettel gondolhatunk vissza, s kell is visszagondolni, még akkor is, ha kezdetben ez fáj. De - és ez fontos - később ez a fájdalom enyhül.
Én személy szerint azt gondolom, az, hogy megőrizzük őt emlékeinkben, hiszen szerves része (volt) életünknek és egyben szeretettel gondolunk rá, emlékezünk szokásaira, gesztusaira, megőrizzük mindazt a dolgot, értéket és érzést, amit irányunkban közvetített, az egy lehetséges jó megoldás (már ha ebben az esetben ez a kifejezés helyénvaló). Idővel kialakul és megerősödik egy olyan pozitív tartalmú emlékkép, ami már nem csak a fájdalmat közvetíti, ami most - úgy érzem - még igen erős.
A gyász emellett nagyon magányos dolog - emberek kellenek, olyanok, akiket szeretsz, és akikben bízol, akivel ez a fájdalom megosztható, s ez a teher könnyíthető.
Nem tartom jó megoldásnak a tagadást, ne legyen ez a dolog tabu, ha úgy érzed, hogy beszélni akarsz erről a dologról, tedd meg, és éld át ezt a magad természetes módján.
Visszaolvasva a soraimat, szinte csupa közhely. Nem azért, mert összesen ennyi, amit tudok a gyászról általában, hanem azért, mert ezek talán a legáltalánosabb törvényszerűségek, amelyek esetedben is igazak lehetnek (lévén, nagyon kevés információm van Rólad, mindarról, ahogyan ez a veszteség történt, a kettőtök közötti kapcsolat minőségéről, vagy arról a közvetlen környezetről, aki Neked ebben segíthet.
Azt sem tudom, hogy most a gyászmunka mely szakaszában tartasz. Szívből kívánom ugyanakkor, hogy a magad természetes tempójában legyél túl életednek ezen a nagyon nehéz, de átmeneti időszakán.
Szeretettel:
Mirror | | Előzmény: ngizi (2011-02-05 19:35:43) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | ngizi | válasz 2011-02-05 19:35:43 | | tanácsot szeretnék kérni hogy hogyan lehet feldolgozni ha egy testvér meghal.a választ előre is kőszőnőm. | Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | iceberg | válasz 2009-10-08 21:22:35 | | aranyos vagy!nehezen dolgozom fel a szüleim halálát és sokszor úgy érzem,hogy nem is tudom és nem is akarom!Annyira hihetetlen,hogy ezt szavakban nem tudom kifejezni!Míg élek addig fájni fog tudom,mert hiányoznak nagyon!Hallani szeretném a hangjukat és látni őket!Képtelen vagyok felfogni,hogy soha többé nincsenek!Az a szomorú nap sokszor bevillan az agyamba,minden részlet és ilyenkor még jobban fáj a lelkem!! |
| | Anatéma | válasz 2009-10-08 21:11:17 | iceberg. Itt elmesélheted, incognitoban. Vagy a cseten.
Amit el szeretnél mesélni. |
| | iceberg | válasz 2009-10-08 21:10:43 | | csak egy dolog miatt élek még!A kisfiam miatt!Ő ad nekem erőt!Ha ő nem lenne én már biztos nem lennék!!! |
| | iceberg | válasz 2009-10-08 21:09:08 | | csak egy dolog miatt élek még!A kisfiam miatt!Ő ad nekem erőt!Ha ő nem lenne én már bisztos nem lennék!!! |
| | iceberg | válasz 2009-10-08 21:05:37 | | Nekem az segítene,ha beszélgetni tudnék valakivel,ha kibeszélhetném magamból mikor szükségem van rá.Még akkor is ha elsírom magam,mert megkönnyebbülök kicsit és nyugtató az is,hogy figyel rám valaki!De mikor még rám is szólnak,hogy ne lovaljam bele magam és nem is figyelnek rám az szõrnyû és olyankor úgy érzem minek is vagyok én még!!?? |
| | Hirdetés | | |
|
| | iceberg | válasz 2009-10-08 20:44:38 | | Én nem szeretnék ebből vitát nyitni!De aki elvesztette a szerettét az tudja igazán,hogy milyen a GYÁSZ!Mert van egy idézet!"Hogy egy édesanya milyen drága kincs,azt csak az tudja akinek már nincs!"Én tudom sajnos!!! |
| | Anatéma | válasz 2009-10-08 20:07:40 | | A gyász nem pszichés probléma. A veszteség fájdalmas. Nem is lehet segíteni, max. ha valaki közösségre, társaságra vágyik , az itt -talán- kaphat egy vagy két jó szót. Ha nem vágyik, nem jön ide... |
| | jui | válasz 2009-10-07 23:37:43 | | rajtam nem tudtok segíteni, és nem is kell mert ezek csak szavak, és hatástalanok. |
| | iceberg | válasz 2009-10-07 21:18:31 | | Sziasztok!A gyász a legfájdalmasabb érzés a világon!Az amikor nem tudod elhinni felfogni,hogy az akit szerettél és életet adott neked ő már nincs többé!Hihetetlen és keresed a miérteket,meg azt hogy hogyan segíthettél volna,szeretnéd még hallani a hangját ami valójában még itt cseng a füledben.Amikor történik valami veled és szeretnéd felhívni,de már nem lehet és még sorolhatnám amit érzek!A lényeg hogy mennyire fáj!!!!!!!!!!!!!!!!!! |
| | Karim | válasz 2009-09-18 19:14:14 | gkgndk!
nem vagy te egy kissé bunkó? |
| | Karim | válasz 2009-09-18 15:41:10 | | Mikor mondható el, hogy társunk halála feldolgozásra került? Ha már sírás nélkül tudunk beszélni róla? Ha már csak a szépre emlékezünk és nincs gombóc a torkunkban,ha hazafelé megyünk? Kinek mi a véleménye erről? |
|
Új Hozzászólás
|
| |
